Békés megyei nők munkaerő-piaci helyzetének javítása

HU0104-02-02 számú PHARE projekt

Felmérés a projektben részt vevő hölgyek
családi környezetében bekövetkezett változásokról

Készítette: Békés Megyei Nők Egyesülete, Békéscsaba

Kutatásvezető: Herczeg Tamás szociológus

Készült: 2004. szeptember

 
Kutatásunk negyven, a programba bevont olyan nővel készített interjú tapasztalatait, tanulságait foglalja össze, akik korábban vagy tartósan munkanélküliek voltak (munkanélküliségük alatt jellemzően regisztrált státuszban) vagy gyermekgondozási segély után tértek vissza a munka világába vagy jelenleg is próbálnak visszakerülni.

A nők az emberi társadalom működése során természetesen éppúgy kiveszik részüket a munkavégzésből, mint a férfiak, de munkájuk eredményének jelentős hányada nem válik a gazdasági mutatók részévé. Az időmérleg-kutatások igazolják, hogy a nők társadalmilag kötött tevékenysége hosszabb, másképp fogalmazva több időt fordítanak produktív munkára. Ennek az elfoglaltságnak a számottevő hányada azonban nem a munkaerőpiacon, hanem a háztartásban, a gyermeknevelésben realizálódik.

Az interjúkérdésekre adott válaszok igazolják, hogy a hagyományos séma, tehát a gyengébb nem domináns szerepe az otthoni munkavégzésben jellemző a programba bevontak körében is, a családfő szerepe a legtöbb esetben csupán segítséget, a terhek egy részének átvállalását jelenti.

A háztartási munkában való részvételnél valamivel csekélyebb a férjek, apák gyermekneveléshez való hozzájárulása.
Ez a körülmény elsősorban annak köszönhető, hogy a férfiak közül azok, akiknek erre lehetőségük van, túlmunkát, mellékállást, egyéb jövedelemszerző tevékenységet vállalnak, hogy a család megélhetését biztosítsák.



II. / 6 kérdés:
A férj (élettárs) milyen mértékben vesz részt a háztartási munkában?

  • „Nincs ideje, föld és állatok is vannak a munkahely mellett.”
  • „Nem sokat tud segíteni, reggel korán megy dolgozni, este későn ér haza, elfárad mire haza ér. „
  • „Semmilyen mértékben, elfoglalja a munkája teljesen.”


A fenti kérdésre adott válaszok fele utal arra, hogy a nőkre aránytalanul nagy teher hárul a házkörüli munkában.
Még kedvezőtlenebb az arány a gyermekneveléshez kötődő feladatmegosztás terén.


II. /7-es diagram



Mivel tehát a gyermekekkel való foglalkozás és a házkörüli teendők erős tehertételt jelentenek a feleségek, anyák számára, nyilvánvaló, hogy a munkapiacra való visszakerülés a pihenésre szánható időt, a szabadidős tevékenységeket nagymértékben kurtítja. Megoldást jelenthetne, ha elterjedtebb lenne Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás.

II. /8-as diagram



II. / 8 kérdés:
Pihenésre mennyivel jut kevesebb ideje, mióta újra dolgozik?

  • „Sokkal, a hétvége felé már hiányzik a pihenés „
  • „Sokkal kevesebb az időm, felelős vezető beosztásban vagyok, a tanulmányi szabadság idején is be kellett mennem a munkahelyemre. „


A kérdés makrotársadalmi léptékű megoldása többrétegű lehet: egyrészt a gyermekgondozásban való megnyugtató minőségű állami szerepvállalás, másrészt a családon belüli munkamegosztás demokratizálódása, harmadrészt a jövedelmi viszonyok javulása.
A nők újbóli elhelyezkedése az utóbbit, a keresetek növekedését bizonyosan maga után vonja, ennek ellenére a megkérdezettek nagyobb része nem érzékel jelentős változást a család anyagi helyzetében.


VI. /1-es diagram



VI. / 1 kérdés:
Az ön munkába állása javította-e érzékelhetően a család jövedelmi viszonyait?

  • „Nem, mert a munkanélküli segély sem volt sokkal kevesebb.”
  • „Ahogy munkába álltam a férjem lett munkanélküli.”


Az, hogy a szociális helyzet nem változott számottevően, nyilvánvalóan következik abból a tényből, hogy a programba bekapcsolódó nők fizetése jobbára az átlag alatt van, sőt, jelentős részük minimálbért keres. Elégedettségük a keresetükkel változó, túlnyomó részük nem tartja elegendőnek a munkajövedelmét.

I. / 4 kérdés:
Elégedett-e munkajövedelmével?

  • „Igen, elismerik a munkámat.”
  • „A magas árak és a magas infláció miatt nem.”
  • „Nem, hiszen két gyermekemmel egyedül, minimálbérből élünk.”
  • „Az az ember még nem született meg, aki ilyen árak mellett elégedett lenne.”
  • „Nem, minimálbér, de jó, hogy legalább ilyen van.”


VI. / 2 kérdés:
Jobban élnek azóta (a munkába állása óta)?

  • „A magas árak, az áremelkedés miatt  nem vehető észre.”
  • „Nem, a férjem segédmunkás, sokszor nincs munkája, nehezen tudjuk biztosítani az anyagiakat a gyermekek részére, nagyon nehezen élünk.”


A családok viszonylag alacsony egy főre eső jövedelmi mutatóját nem csak a nők alacsony főállású kereset rontja, hanem az is, hogy a szerény jóléti juttatásokon kívül (rokkantsági nyugdíj illetve járadék) egyéb kiegészítő jövedelemmel, pénzkereseti lehetőséggel, hat kivételtől eltekintve, nem rendelkeznek.

A családok több mint felének fogyasztási szokásai nem változtak az újabb kereső belépésével, se a napi életvitelhez szükséges, se a tartós fogyasztási cikkek vásárlása terén nincs elmozdulás a többség körében. Legtöbben, négyen, a televíziójukat cserélték ki, autót mindössze egy család vásárolt.
Az életmóddal, életstílussal és természetesen a jövedelmi helyzettel szorosan összefüggő körülmény, hogy a megkérdezettek nagyobb része az elmúlt két esztendőben nem volt nyaralni. Ez összecseng azzal az egész magyar társadalomra jellemző ténnyel, hogy az emberek többsége nem jár évente üdülni, így nincs módja a regenerációra, a munkavégzés okozta fáradtság kipihenésére. Azok közül, akik az utóbbi két évben áldozhatnak utazásra, öt család belföldön, négy külföldön nyaralt. Erre az évre a megkérdezettek 68 %-a nem tervez nyaralást, ami éppen az újbóli munkavállalásból adódó szabadidőhiánynak is betudható.

A munkanélküli lét számos hátránya közül a társadalmi kapcsolatok beszűkülése, izoláltság kialakulása, a munkahely teremtette kommunikációs háló hiánya is súlyos probléma.
Ezt oldja az elhelyezkedés, hiszen lehetőség nyílik új, személyes kontaktusok kialakulására. Az összes megkérdezett közül mindössze egy fő válaszolt úgy, hogy vannak személyes problémái az új munkahelyén, viszont döntő hányada új barátokra lelt az új környezetben, túlnyomórészt olyanokra, akikkel munkaidőn túl is érdemes kapcsolatot tartani.

VII. /2-es diagram



VII. /3-as diagram



A baráti kapcsolatok kialakulását feltáró további kérdésre adott válaszok szerint a nők 39 %-a a munkahelyen, a munkaidőn kívül nemcsak saját személyében, hanem családostul is összejár barátkozni azokkal, akiket az új munkahelyen a bizalmába fogadott.

A nők munkaerőpiaci pozícióját, a férfiakkal szembeni hátrányos helyzetét jól jellemzik az interjúkban elhangzó válaszok. A foglalkozások nemek szerinti elkülönülése, azaz a munkaerőpiac nemek szerinti szegregáltsága mutatkozik meg abban, hogy milyen munkaköröket töltenek be a nők, illetve, hogy milyen beosztásba kerültek.

A válaszadók foglalkozása:
ügyintéző, kereskedelmi és marketing vezető, szociális segítő 5 fő, konyhai dolgozó 2fő, gondozónő, pénztáros, személyi segítő 2 fő, bolti elárusító 2 fő, konyhai kisegítő, varrónő, kertész, szociális gondozó, házi gondozó, ápoló, takarítónő, üzletvezető, adminisztrátor, technikus, főnővér, szociális gondozó, betanított munkás

Beosztása:

  • vezető 3 fő,
  • beosztott 25 fő

Jellemző, hogy zömmel rosszul fizetett, a gyors előmenetel lehetőségével nem kecsegtető pozíciókba kerültek az újból munkába álló asszonyok. Igen sokan dolgoznak minimálbérért, ami érthetővé teszi, hogy miért kevés a munkajövedelmükkel elégedettek aránya.

I/4.-es diagram:



Érdekes - és más jellegű - következtetésre ad okot a munkahelyek, a munkakörök áttekintése és a munkahelyi közérzetre vonatkozó válaszok értelmezése. Úgy tűnik, a nők otthoni szerepeiket kivetítik a szervezett munka világára, azokban a munkapozíciókban érzik jól magukat, ahol az otthoni, családösszetartó funkciójukhoz közelálló státuszt tölthetnek be.

A kutatás igazolja azt a nemzetközi tapasztalatot, hogy a nők inkább lakóhelyükön találnak munkahelyet, tehát jóval kevesebbet ingáznak, mint a férfiak.

A nők közül 21-en lakóhelyükön, 6-an másik településen dolgoznak.
A férjek (élettársak) közül mindössze 10-en dolgoznak saját lakhelyükön, 2-en változó munkahelyen dolgoznak és 12-en másik településen találtak munkát.

Míg a férfiak a személygépkocsit és a kerékpárt azonos arányban használják munkába járásra, a nők nagyobb részének a kerékpár jut.

A vizsgált családokra jellemző az a körülmény, hogy a nők iskolai végzettsége magasabb, mint a férfiaké. A relatíve magas iskolai végzettség igazolja azt a tételt, hogy a nők fontosnak, fontosabbnak tartják a tanulást, mint a férfiak. A tudás megszerzésének, a tanulásnak felnőttkorban is igen nagy jelentősége van, amint az interjúkérdésekre adott válaszokból kiderül.

V. / 5 kérdés:
Fontos-e a tanulás Ön szerint?

  • „Természetesen igen. Évek óta több tanfolyamot elvégeztem. ”
  • „Nagyon fontos, feltétlenül.”
  • „Igen, nagyon, alapvető.”



V. / 6 kérdés:
Ha fontos, mi az oka, ha nem, akkor miért nem?

  •  „A jó pap is holtig tanul. Minél sokoldalúbb valaki annál jobban boldogul a mai világban. Haladni kell a korral, fontos, hogy több lábon álljon valaki.”
  • „Az elhelyezkedés, a munkahely megtartása miatt is fontos és önbecsülést is ad az embernek. A tudásszomj segít bennünket a világban való eligazodásban szükséges ismeretek elsajátításában. Ma már követelmény a magasabb iskolai végzettség és a nyelvtudás”
  • „A tudás az enyém, nem veheti el tőlem senki.  Fontos, hogy a nők is tanuljanak, hisz ők vannak a gyerekekkel, jó szintet kell, hogy átadjanak a következő generációnak”


A tanulás fontossága a negyven feletti korosztály véleményében is kimutatható.
Tudjuk, hogy ennek a korosztálynak egy munkanélküli státuszban eltöltött periódust követően az elhelyezkedési gondjai több, a rétegződéssel szinkronban lévő okra vezethetők vissza. A családi helyzet, a szociális körülmények, az egészségi állapot, a lakóhely mellett lényeges az iskolai végzettség is. Minél újabb és magasabb színvonalú a megszerzett tudás, annál inkább javulnak a foglalkoztathatóság esélyei. Ez néhány, az interjúk során felbukkanó kirívó ellenpélda ellenére is, statisztikailag igazolható.
 A program, úgy tűnik, kellő motivációt ébresztett a résztvevőkben a tanulás iránt.

V. / 1 kérdés:
Ön szeretne még tanulni valamikor?

  • „Ha szükséges, igen, nincs tervbe véve, de nem zárkózom el előle.”
  • „Igen, nagyon, de már nem fog úgy a fejem, mint régen.”
  • „Igen, diplomát szeretnék szerezni.”



V. / 2 kérdés:
Ha igen, mit és mikor?

  • „Franciát, grafológiát 1 éven belül, számítógép szerkesztőit valamikor a közeljövőben.”
  • „A közeljövőben érettségizni szeretnék, majd, a támogatástól függően, mentálhigiénét tanulnék.”
  • „Gyógymasszőr szeretnék lenni, 1 éven belül, aztán reflexológiát és angolt tanulnék.”



A programba bevont nők kettő kivételével nem egyszemélyes háztartásban élnek, tíz olyan háztartás van, amelyben az átlagot jóval meghaladó, 5 vagy 6 fő él együtt. Ez azért figyelemreméltó jelenség, mert a statisztikák azt a tényt rögzítik, hogy a gyerekek léte a családban, illetve a minél magasabb gyermekszám nagymértékben csökkenti a nők körében a foglalkoztatás valószínűségét. Vélhetően ez összefüggésben van azzal, hogy a vizsgálat alapján a nagycsaládok nőtagjai is éppoly lényegesnek tartják a tanulást, mint az egy-két gyerekkel élők, ha már nem is önmaguk számára, de legalább a gyermekeik jövőjét illetően.

V. / 4 kérdés:
Milyen végzettséget, szakmát szeretnének a gyerek(ek)nek?

  • „Szeretném, ha tanulnának, minél magasabb szinten, felsőfokon.”
  • „Legalább középfokot, de motiválom később a magasabb végzettség felé képességeik szerint.”
  • „A legjobbat, hogy ne legyen ilyen nehéz nekik, mint nekünk.”
  • „Olyan legyen a szakmája, amivel munkát talál, szeresse, amit csinál.”



Azon családok esetében, ahol a gyerek(ek) nagykorúak, több esetben tetten érhető a generációk közötti, a társadalmi hierarchiában felfelé irányuló mozgást mutató mobilitás, mivel a gyerekek magasabb iskolai végzettséget szereznek szüleiknél.

A magyar társadalomban érzékelhető némi szemléletváltozás, amely a háziasszonyi szerepkört illeti. Tudniillik annak megítélése, hogy az aktív korú nők egy része főállású anya, illetve főfoglalkozású háziasszony és így  nem jelenik meg a munkaerőpiacon, pozitív irányba tolódik el. Az is igaz, hogy a munka és a családi élet összeegyeztetése számos problémát vet fel. A fentiek ellenére a programba bevont nők, úgy tűnik, szívesen vállalnak munkát, és ami igen fontos, túlnyomórészt pozitív érzéseik vannak az új munkahelyükön.
Ennek nyilvánvalóan oka a jó munkahely-, és munkakörválasztás, amit igazol, hogy a hölgyek döntő hányada jól vagy nagyon jól érzi magát az új munkahelyen, 80 %-uk kedvére való munkát végez, és 85 %-uk megfelelőnek tartja a munkakörnyezetet, ahol dolgozik.


Kedvére való munkát végez-e? 

  • igen: 20
  • részben: 3
  • nem: 2


Megfelelő-e a munkakörnyezet?

  • igen: 22
  • részben: 4



I. / 1 kérdés:
Hogyan érzi magát az új munkahelyén?

  • „Jól, bár kezdetben voltak nehézségek a munkavégzést megtanulni, és a munkatársakat megszokni.”
  • „Remekül, remélem, innen mehetek nyugdíjba.”
  • „Nagyon jól, elégedett vagyok, megtaláltam önmagam.”



I. / 2 kérdés:
Kedvére való munkát végez?

  • „Igen, ehhez a képzés jó segítséget nyújtott, mivel emberekkel kell foglalkoznom.”
  • „Változó, nem a programban meghatározott munkavégzés történik.”


Túlnyomórészt nemcsak a közelmúltban újra munkát vállalók közérzete jó a munkahelyen, hanem általában a család is pozitív módon fogadta a megkérdezett asszonyok foglalkozási státuszának megváltozását. A család szinte minden esetben örül, illetve helyesli az elhelyezkedést. A mégis előforduló problémák, feszültségforrások okai az alábbiakban olvashatók.


III. / 5 kérdés:
Okoz feszültséget az, hogy ön dolgozik?

  • „ A gyerekeknél időnként érezhető, hogy feszültebbek.”
  • „ Saját magammal szemben okoz feszültséget, nem tudok eleget tenni az otthoni elvárásnak.”
  • „Egy kicsit amiatt, hogy kevesebbet vagyok otthon.”



III. / 6 kérdés:
Ha okoz problémát, milyen jellegűt (bármilyen jellegű féltékenység, kevesebb együtt töltött idő, jövedelemváltozás, stb.)

  • „ Az otthoni munka ugyanúgy rám hárul, emiatt a gyerekekkel nem tudok úgy foglalkozni, ahogy kellene.”
  • „Sokkal kevesebb az együtt töltött idő.”


III. / 7 kérdés:
Kivel való kapcsolatában okoz leginkább problémát?

  • „Saját magammal.”
  • „A férjemmel.”
  • „Kisebb gyermekemmel.”


Az életcélok megléte, a jövőbeni elképzelések formálása fontos eleme a lelki egészségnek. A családdal való közös tervezgetés, a célok kitűzése akár a népbetegséggé vált depresszió egyik ellenszereként is felfogható.
Köztudott, hogy életkor előrehaladtával egyre jellemzőbbé válik az életcélok hiánya. Úgy tűnik, a megkérdezett, az idősebb korosztályhoz tartozó nők egy része számára pozitív jövőképet képes nyújtani a család, a gyerekek, de mégis jellemző, hogy sokan, ha saját sorsukkal viszonylag elégedettek is, a gyermekeik, a család perspektíváira – nagyjából egyezően az általános közgondolkodással - aggodalommal gondolnak.

Az interjú az esetleges gyermekvállalásra vonatkozó kérdéseket is tartalmaz. A válaszokból kiderül, hogy fiatalkorban illetve férjükkel, jelenlegi élettársukkal a kapcsolat elején általában több gyereket terveztek a nők, mint amennyi valóban megszületett, de ma már, nyilvánvalóan az életkoruk és az így is relatíve magas gyerekszám miatt több gyereket nem szeretnének vállalni.
A jövőt érintő tervezés, részben ezért, így elsősorban az anyagiakra, nagyrészt a kiadások jövőbeni kalkulációjára vonatkozik.
 

VIII. / 2 kérdés:
Ön szokta-e tervezni a jövőjét?

  • „Igen, az egész életemre szólóan. A realitások talaján. Tudom, hogy amíg kicsik a gyerekek mást tudok megvalósítani és mást később.”
  • „Igen, de hosszú távra nem tudok.”


VIII. / 4 kérdés:
Mennyi időre terveznek előre munka, anyagiak, vásárlás, kirándulás, tanulás, házépítés, felújítás, stb. ügyében?

  • „Fontossági sorrendet állítunk és ami következik azt valósítjuk meg. Az építkezés a távolabbi jövő.”
  • „Nem tervezünk előre, a bevételeink nem rendszeresek, így előre nem igazán láthatóak.”
  • „Csak napi tervezésről tudok beszámolni.”


Az emberek értékválasztása egyrészt motiválja cselekedeteiket, másrészt értékeinket gyakran befolyásolják körülményeink. A megkérdezettek több mint felének a család a legfontosabb három érték közé tartozik, ugyanennyien, az életkortól csaknem függetlenül, az egészséget is idesorolják. A harmadik legtöbb szavazatot az anyagiak kapták, és közel ennyi voksot kapott – főképp a munkavállalóktól - a munkahely, aztán sorrendben a szeretet, a becsületesség, a gyerekek jövője, a segítőkészség és a hit következik.

A programba bevontak közül 12-en ma is munkanélküliek. Az alábbi kérdésekre adott válaszok az ő elhelyezkedési próbálkozásaik körülményeit illusztrálják.


IX. / 1 kérdés:
Mik az elhelyezkedésnél alkalmazott technikái, módszerei?

  • „Mindent megpróbáltam, önéletrajz, telefonos információk, DIMI, munkaügyi központ, Internet, job monitor.”
  • „A család ismeretségi körét vettem igénybe…”
  • „Ismerősök, mentoraim segítségét vettem igénybe.”



IX. / 2 kérdés:
Mi alapján jelentkezett? (Írott és elektronikus médiában megjelent hirdetés, ismerős ajánlása, munkaügyi központ)

  • „Ismerős és a munkaügyi központ ajánlása alapján akartam dolgozni.”
  • „Minden módszert próbáltam.”
  • „Beajánlottak, de nem állapodtunk meg.”



X. / 5 kérdés:
Mit tenne meg azért, hogy dolgozhasson? (átjárna más településre, elköltözne, egyéb)

  • „Bármilyen munkaterületet felvállalnék.”
  • „Átjárnék másik településre a közlekedés függvényében, és olyan munkát is elfogadok, amihez nem kell diploma.”
  • „Szélsőséges esetben, igen, akár el is költöznék, ha kell, külföldre is elmennék.”
  • „Átjárnék másik településre, de nem költöznék el, mivel kicsik a gyermekeim.”


Látható tehát, hogy azok is nagy erőfeszítést tesznek az elhelyezkedésért, igénybe véve a formális és informális lehetőségeket, a tanult technikákat és szervezett, intézményi kereteket, akik még nem találtak munkát. Dacára az eddigi sikertelen álláskeresésnek, az összes eddig munkát nem találó, a programba bevont nő bízik abban, hogy előbb-utóbb vissza tud kerülni a munkaerőpiacra.


Békéscsaba, 2004. szeptember

Herczeg Tamás
kutatásvezető